Leiner Laura - Iskolák országos versenye (értékelés) és pár szó a telefonfüggőségről

Az ok, amiért erről a témáról is szeretném bővebben kifejteni a véleményemet a trilógia értékelése mellett, az elég egyszerű. Elolvastam ma Leiner Laura – Emlékezz rám c. könyvét, és a telefonfüggőség ebben a kötetben is igen erősen, ha nem a legerősebben mutatkozott be.

Jó olvasást!

Először is pár szót a trilógiáról.
Leiner Laura 2017-ben publikálta a sorozat első részét, az Ég veledet, ami hatalmas sikert aratott. 2018-ban jött a Maradj velem, a trilógia második része, végül pedig most, szeptember ötödikén 2019-ben ki lett adva a befejezés is, az Emlékezz rám, ami még több érzelmet váltott ki belőlem, mint az első két rész.

Az Ég veled fülszövege:

Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.

Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.

A Maradj velem fülszövege:

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli?

Az Emlékezz rám fülszövege: Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…

Összességében a trilógiáról:

Mint ahogyan az a fülszövegben is elolvasható, (Ég veled) Hanna elveszíti édesanyját. Mielőtt anyukája betegsége kiderült, Hanna olyan volt, mint minden tini: telefonozott, gépezett, csetelt, gépezett, telefonozott, videózott, videókat nézett, gépes játékot játszott… Ebből állt az élete a matek tudományok és versenyek mellett.
Utána az édesanyja meghalt.
És Hannát nem érdekelte többé semmilyen közösségi felület és semmilyen játék, mert rájött, hogy semmi értelme nincs annak, ha az ember online játékosokkal lövöldözik, majd szomorú lesz, ha megölik az adott játékban… Igaza is van. Miért lenne ennek bármi értelme? Több leszel tőle? Boldogabb leszel tőle? Abban a pillanatban lehet, hogy ezt érzed, amikor játszol, de évek múlva, amikor a csetelős-gépezős napokat felváltja a nagybetűs élet, ami Hannának elég korán eljött, rádöbben az ember, hogy nem lett tőle utólag se több, se boldogabb ember.

Erre visszatérek a bejegyzés végén.

Visszatérve a trilógiára…
Laura mesterien jól elkapta ezt a témát, zseniálisan megírta a könyveket. Sokat tanít az embereknek, főleg tiniknek azzal, hogy leírja ezeket a gondolatokat. Telefonfüggőség? Hamis élet? A külvilág leszarása?

A sorozat első részében Hanna meghívást kap az IOV-ra, ami az Iskolák Országos Versenyét jelenti. Itt az országból 16 iskola méretettheti meg magát, így eldől, melyik suli a legjobb. Sok feladat, kihívás van a versenyen, amivel mindenkinek meg kell birkóznia, de akinek ez mégis a legnehezebb, az Hanna. Ő nem olyan, mint a többiek, mert más nem értheti azt, amit ő igen.

(Hogy milyen nehéz erről a trilógiáról spoilermentesen beszélni!!!)

Aminek eszméletlenül örültem, az Hanna karakterfejlődése a három könyv alatt. Az első részben ő egy realista-pesszimista gondolkodású, zárkózott lány, aki mindent bán, amit valaha anyja ellen elkövetett (például gépezett ahelyett, hogy anyja-lánya napot tartott volna vele) Emiatt nem élvezi az elején annyira a versenyt, mint a többiek, de szépen lassan kibontakozik és kezdi megszeretni az egész helyzetet, ami miatt meg lelkiismeret-furdalás gyötri. 
Aki segít neki felfogni és elfogadni a helyzetét, az Kornél. Segít neki optimistán-realistán gondolkodni és megtanítja őt újra élvezni az életet anélkül, hogy azt később megbánná.

Mindhárom könyv tele volt izgalmakkal és fordulatokkal, alig tudtam letenni őket. Mindhármat túl rövid időn belül el is olvastam sajnos. :(
Imádtam a szereplőkkel együtt a feladatokra menni, végig úgy éreztem, hogy én is ott vagyok velük, szurkolok nekik vagy esetleg én is részt veszek a feladatokon.

SPOILER KEZDETE
Mint ahogy azt már fentebb is megemlítettem, Hanna nagyon nagy karakterfejlődésen keresztül ment az IOV és Kornél segítségével, akárcsak a nagyija és az édesapja. A realista látásvilágot végre az optimistához köti és nem a pesszimistához.
Másrészt az emlékezz rám-ban voltak az eddig legjobb és legizgalmasabb feladatok! Imádtam olvasni mindet! Mátét viszont utáltam az egész sárga csapattal együtt. Ki az, aki képes ilyen aljasságokra, mint ő? Hihetetlen.

A könyv elejétől néha a sírás fojtogatta a torkomat és amikor Hanna a múltjára emlékezett vissza, már nem bírtam könnyek nélkül. Na meg jött az a bizonyos utolsó mondat is a könyvben...

SPOILER VÉGE

Idézetek a könyvekből:

– Én pedig jöttem, hogy a pofátokba röhögjek – mondta, majd erőltetetten felnevetett.
– Ez volt az? – kérdezte Zsombi.
– Ez – biccentett Máté.
– Haver, akkor még gyakorolj egy kicsit, mert először nem tudtam eldönteni, hogy nevetsz, vagy éppen beszarsz – töprengett Lóri. – És igazából még mindig nem vágom – tette hozzá.(Emlékezz rám)

Anyu, ugye látod? Ugye büszke vagy rám? (Emlékezz rám)

– Az mi? Konyak? – kerekedett el a szemem.
– Nem. Ez málnaszörp – füllentett.
– Ahhoz kicsit sötét, nem? – fürkésztem.
– Mert romlott. (Emlékezz rám)

Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni. (…) Az ember addig fél gyerekes dolgoktól, amíg egyszer csak idő előtt felnőtté nem válik, és akkor már nem a képzeletétől kell tartania hanem a hétköznapoktól. És az mindig sokkal ijesztőbb. Jó ideje nincsenek rémálmaim gyilkos bohócokról, ágy alatt lakó szörnyekről, nem ijeszt meg a sötét sikátor látványa, vagy éppen éjszakai erdő. Sokkal ijesztőbb és valóságosabb emlékeim vannak. (Maradj velem)

– Az erőnléti feladatokhoz a lányok közül tehát Bernadettet választottuk, a fiúk közül pedig…
(…)
– Vári Lóránt, téged ér a megtiszteltetés.
– Óriási! Köszi mindenkinek – bólogatott szélesen mosolyogva.
– A tanári karral nem pontosan tudtuk megállapítani, hogy mit sportolsz, de szemmel láthatóan kidolgozott izomzattal rendelkezel, így aztán…
– Gyúrok – segítette ki az igazgatót.
– Nagyszerű, tehát…
– És a lábnapot sem hagyom ki soha – magyarázott tovább.
– Csodás – mosolygott kínosan az igazgató.
– Nézze meg a vádlim – fordított hátat hirtelen Lóránt sortjában, és megfeszítette a lábát.
(Ég veled)

Értékelésem a könyvekről:

Korhatár: A komolyabb téma érintése miatt azt mondom, 14 éves kortól ajánlom de aki elég érettnek érzi magát hozzá, és érdekli is a téma, az bátran olvassa el. (Ajánlom mindenkinek egyébként, a könyvben feltűnő témák miatt.)
5/5***


A telefon- és gépfüggőségről (tisztelet a kivételnek!) :

A könyvekben ez a másik fontos téma, ami nagyon gyakran feltűnik Hanna régi énje miatt. A mai tinédzsereket és rengeteg felnőttet is érinti ez a téma. Órákat ülnek a képernyő előtt és nézik a….a mit? A semmit. Igen, a semmit. Mert mit néznének órákon keresztül? Mi az, ami miatt TÖBB ÓRÁT kell napi szinten eltölteni a gép, a telefon előtt? Insta? Facebook? Youtube? Minek?

Több leszel tőle, ha lövöldözöl egy online játékban egész nap? Nem hiszem.
Okosabb leszel, ha egész nap youtube kajás és room tour videókat nézel? Nem hiszem.

Nyilván nem fogom a kütyüket úgy feltűntetni, hogy tiltólistások, mert nem azok. Vannak dolgok, amik nélkül nehezebb lenne az életünk (Telefonálás, SmS-ezés)

És persze vannak értelmes dolgok is a neten és néha hálásak vagyunk a youtube vagy a google miatt. De ez nem jelenti azt, hogy a gép előtt kell tölteni a napunkat.

Laura gyakran említi a musical.ly-t (tiktokot) is a könyvekben; ez az, aminek aztán tényleg én sem látom semmi értelmét. De most komolyan. Vicces, meg minden, de tényleg kell? Tényleg fontos? Ettől nagyobb valaki leszel? Elmondhatod majd az unokáidnak, hogy míg a te nagyszüleid tinikorukban élőben beszélgettek fagyizókban, stb., te tátogtál zenékre és cseteltél a barátoddal online, MIKÖZBEN EGYMÁS MELLETT ÜLTETEK.
Éljen a 21. század!

A könyvek nagyon sokat tanítottak nekem erről. Eddig sem voltam telefon –vagy gépfüggő, de a trilógia elolvasása után úgy érzem, ennyit sem kell nekem képernyő előtt ülni, mert nincs értelme. Egész nap pörgetni az instát és nézni a storykat nyilván sokat ér és jól elvagy vele, ha unatkozol. Aha. Persze.
A mai tinik (tisztelet a kivételnek!) azzal kelnek és fekszenek, hogy játék, insta, youtube, telefon…telefon….insta….snapchat…youtube…Meg kell néznem azt a videót még ma! Szintet kell lépnem abban a játékban még ma, mert ha nem teszem…akkor nem tudom mi lesz, de akkor is szintet kell lépnem és kész!
Nem szeretnék sokat beszélni erről, tényleg csak annyi, hogy MA ilyen olvasmányokat kéne kötelezőként a tinik kezébe adni, mert ez MAI és érdekli őket.
Ezekből tanulhatnak és EZEKTŐL VÁLHATNAK JOBB EMBEREKKÉ. NEM A TELEFONTÓL.
(Tisztelet a kivételnek!)

Köszönöm Laurának az olvasók nevében is, hogy megalkotta ezt a csodálatos trilógiát! :)

Remélem tetszett ez a blogbejegyzés és érdekes volt a számotokra, mert tényleg fontosnak tartottam leírni ezeket. J Szép estét!