Fábián Janka: A könyvárus lány (értékelés)

Sziasztok! Több, mint két hét kihagyással végre megérkeztem a következő blogbejegyzésemmel. Mint azt már a címből is kideríthettétek, Fábián Janka egyik könyvéről, A könyvárus lányról fogok írni. Ez volt az első Fábián Janka könyvem, de így utólag bátran elmondhatom: nem az utolsó!

Kezdetben leszögezném, hogy hatalmas elvárásokkal fogtam bele a könyvbe, ezért volt bennem egy kis félsz, hogy biztosan fog-e tetszeni. (Nem is tudom, hogy vártam-e valaha ennyire egy könyvet, mint ezt).

 A könyvet egyébként @minimalistbooks ajánlója miatt vettem meg (nála is láttam először), olvassátok el ti is IDE kattintva!

Fülszövege:

A tizenéves Julcsi osztályidegen szülők kisebbik gyermekeként az ötvenes évek Budapestjén nő fel. A zord, ellenséges világban szinte az egyetlen örömet a könyvek és az olvasás jelentik számára. Az ötvenhatos forradalom véres és zavaros napjaiban Julcsi menekülni kényszerül, és némi vargabetű után végül egy amerikai kisvárosban, távoli rokonainál köt ki.

Az idegen országban nehezen találja meg a helyét, és a múlt árnyai is megnehezítik, hogy végre boldog lehessen. A rövid, ám annál mozgalmasabb Kennedy-korszakban a kamasz lány aztán lassan felnő, és megbarátkozik új hazájával. Julcsi-Julie-nak már otthon, Magyarországon is nagy vágya volt, hogy egyszer könyvesboltja lehessen. Vajon az álmok hazájában, Amerikában ez az álom is valóra válik?

Véleményem a borítóról és a címről:

A borító alapján azt gondolná az ember, hogy egy aranyos kis történet elé néz, egészen addig, amíg el nem olvassa a fülszöveget is.

Egyébként imádom ezt a borítót! Nagyon el lett találva, igazán illik a történethez, különösen miután a ruha összefüggésbe kerül a sztorival.

(Tipikusan olyan  borító, amibe első látásra beleszeretek és nem érdekel már, hogy mi a fülszövege a könyvnek.)

A cím pedig olyan, hogy egy igazi könyvmoly azonnal beleszeret. Ki ne szeretne olvasni könyvimádó létére a könyvárus lányról?

Véleményem a történetről, szereplőkről:

A könyvben kimondottan sok szereplőt ismerhetünk meg. Első ízben a cserfes kis tizenéves lányt, Julcsit és az ő családját említeném meg. Julcsi már az első oldalakon belopta magát a szívembe a testvérével, Gittával együtt. Nagyon különleges kapcsolat az ő kapcsolatuk, igen szoros a kettejük között lévő kötelék.

Különösen tetszett Julcsi karakterében, hogy ő egy igazi könyvmoly, aki nem ismeri azt a fogalmat, hogy túl sok könyv. (Ismerős, nem igaz?)
Az ő számára igazi menekülést jelent az olvasás, amit közülünk is rengetegen elmondanak magukról, azonban Julcsi számára ez a menekülés teljesen mást jelent.

„-A gondolatokat nem tudják elpusztítani –mondta. –A könyveket talán igen… de a gondolatokat soha.”

A könyvtárban megismerkedik egy fontos szereplővel is, akit én a későbbiekben igazán megkedveltem és nagyon a szívemhez nőtt.
Julcsiék szülei osztályidegenek*, sokan kiközösítik őket a társadalomból múltjuk miatt.

A szereplők életét ’52-től követhetjük nyomon. Ekkor is már megfigyelhető a nyomor, amiben Budapesten éltek, azonban ahogy 1956 beköszönt, az ott élők élete gyökeres fordulatot vesz; az utcára sem merészkedhetnek ki félelem és zavarodottság nélkül.
Az utcákon és tereken állandó a pusztítás, fegyveres emberek és tankok vannak mindenütt. A forradalom napjai mindenki számára igazi kihívást jelentenek. Az otthonukban lévő zsarnokság láttán sokan menekülni kényszerülnek, azonban Julcsi Amerikába kerülése mögött ennél sokkal, de sokkal több áll.
Pine Creek dombos vidékén a lány megismerkedik sok, számára nagyon fontos személlyel, akikkel szoros barátságot is köt. Néhány szereplő az én szívemhez is nagyon közel állt.

A könyv második felében megjelenik a szerelmi szál is, ami azért nem volt annyira erős, hogy elnyomja a történetet.
Sokan mondják, hogy A Könyvárus lány második fele kicsit lassabb lefolyású és unalmasabb az elsőnél, azonban ez szerintem egyáltalán nem igaz! A történet ugyanolyan izgalmas, folyamatosan történnek az események és az olvasó egy pillanatig sem unatkozik! (Sőt, szerintem bátran állítom, hogy jobban szerettem, mint az elejét.)

A történet előrehaladtával Julcsi „felnő”, már nem az a kis Vakarcs (aki olvasta, tudja mire gondolok), aki korábban, a forradalom idején volt. Egyre több érzés kering benne, próbál egyre nyíltabb lenni és boldog életet élni. Utóbbihoz nagyban hozzájárult a Corner shop is, ahol könyvárus tevékenységeket folytathatott.

Az elején kissé féltem, hogy jaj, nem lesz benne nekem túl sok a politika? vagy, hogy remélem, nem lesz unalmas a sok történelmi infó miatt, azonban egy cseppet sem csalódtam! A politikai részeknél együtt izgultam a szereplőkkel, velük reménykedtem a jóban és ez a könyv rengeteget tett hozzá a történelmi tudásomhoz (többet, mint a töri könyvem :D ). Egyáltalán nem volt unalmas és száraz, az írónő pont annyi információt írt le nekünk, amennyi kell.

A vége pedig… jó, előre tudtam, hogy durva függővég lesz, próbáltam is lélekben felkészülni rá, de hát na, nem teljesen sikerült. Tudjátok, van az a bizonyos Folytatása következik... mondat a könyvek végén, ami megannyi olvasót kikészített már. Ebben a könyvben ez most engem különösen rosszul érintett. Rengeteg kérdés, amire még nem kaptunk választ, bizonytalanság…remélem, minél hamarabb kezünkben tarthatjuk majd a folytatást is!

Értékelésem: 5/5*  -- Sok könyvre mondom, hogy kedvenc lett, de most tényleg nem túlzok. Hatalmas kedvencet avattam életem első Fábián Janka könyvével, mégpedig akkorát, hogy elhatároztam, hogy elolvasom az írónő sok másik könyvét is!

*Az osztályidegenség a magyar kommunista rendszerben és más kommunista államokban használt diszkriminatív társadalmi minősítés volt. (Forrás: Wikipédia)