Lubics Szilvi: A homokdűnén túl (recenziós könyvértékelés)

 Csak kövesd a vonalat az órádon! 

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy recenziós példányról hozom el az értékelésemet. Nem tudom, ismeritek-e Lubics Szilvi ultrafutót, de ha nem, olvass tovább mindenképpen. (Ha ismered, akkor is). Ebben az értékelésben a legújabb könyvét fogom értékelni, ami A homokdűnén túl címet kapta. Ez egy teljesen igaz történet, Szilvi a saját extrém versenyeiről ír benne, mindezt nagyon izgalmasan, érdekesen és olykor-olykor viccesen tálalva, így mindenkinek nagyon nagy élményt nyújthat ez a történet.  Köszönöm szépen a példányt!

FÜLSZÖVEGE

Varázslatos ​világba kalauzolja el olvasóit ebben a könyvében Szilvi, aki az elmúlt években számos extrém futóversenyt teljesített sikeresen. Futott többek között a kietlen Atacama-sivatagban, a tűzforró Halál-völgyben és a csodálatos Kaszkád-hegységben is. A könyvet lapozva Szilvi mellett lépdelünk a süppedő homokban, együtt küzdünk meg vele a holtpontokkal, és válunk részeseivé számos felejthetetlen pillanatnak is – hol könnyezve, hol nevetve. Szilvit követve megtudhatjuk, hogy képes valaki több mint kétszáz kilométert futni olyan helyeken, ahol a puszta életben maradás sem egyszerű, és miként lehet erre idehaza, háromgyermekes édesanyaként, a fogorvosi munka mellett felkészülni.

Bár ezek a versenyek extrém körülmények között zajlottak, Szilvi minden futó számára hasznos tanácsokkal szolgál a könyvben, valamint általános érvényű gondolatokat is megoszt az olvasókkal.

Szilvi kalandjait, gondolatait olvasva feltárul előttünk egy – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – ismeretlen világ a homokdűnén túl.

VÉLEMÉNYEM A KÖNYVRŐL:

Szilvi olyan versenyeket keres, ahol mindig más-más extrém kihívásokkal kell megküzdenie, ami erősen kizökkenti a hétköznapok digitalizált, rohanó világából, ahol magára utalva, befelé fordulva megismerheti saját magát és az élete valódi értelmét.

Őszintén ír a felkészülés nehézségeiről, a versenyek mélypontjairól, hogy milyen módon öntött lelket saját magába, amikor már csak a szíve vitte, mindene sajgott, fizikálisan teljesen kimerült, alvásmegvonása miatt hallucinált, fázott vagy épp közel 50°C-ban futott a sivatagban. Valamint ír a felemelő pillanatokról, új barátságokról, a célba érés eufóriájáról. Mindeközben bepillanthatunk Szilviék hétköznapjaiba, családi életükbe is. A színes képek által még inkább magunk elé képzelhetünk egy-egy meghatározó pillanatot.

saját kép

Személyes kedvencem az Atacama-Crossing nagyon olvasmányos, expedíciószerű leírása, tábori hangulata. Jókat derül saját magán és jó humorérzékkel méltatja egy-egy abszurd helyzetét vagy pillanatnyi mentális állapotát, miközben jól elbeszélget saját magával.

"Hát normális vagy te, lubicsszilvi? Itt szerencsétlenkedsz az éjszaka közepén a sivatagban, a tök sötétben, egy rózsaszínű flip-flop papucsban, ebben a bazi hidegben, és majd szétfagysz, ahogy mész a toi-toi-ra... Megmondom neked: nem vagy normális!"

Sok motiváló gondolat született meg benne a versenyek hosszú magányában, miközben küzd az elemekkel és a saját démonjaival. Gondolatai nem csak futó illetve sportoló társainak lehetnek hasznosak, hanem bárki erőt meríthet belőlük.

saját kép

ÉRTÉKELÉSEM
Szívem szerint menne rá a hat csillag, de mivel nincs annyi, csak ötöt tudok rá adni. 5/5*

HA MEGTETSZETT A KÖNYV, IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED! Kiváló Karácsonyi ajándék lehet most, hogy közelednek az ünnepek.:)

(A képen: Lubics Szilvi ultrafutó)