Itt is megtalálsz:

2020/12/31

Paola Peretti: Én és a cseresznyefa (recenziós könyvértékelés)

Sziasztok! A mai bejegyzésemben Paola Peretti: Én és a cseresznyefa című könyvét fogom értékelni. A példányért hálás köszönet a Maxim Kiadónak, nagyon örülök neki!

ADATOK
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 208
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 338 gr
ISBN: 9789634992578
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2020
Árukód: 2740549 / 1194036
Sorozat: DELFIN KÖNYVEK
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

FÜLSZÖVEGE

Mafalda kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni. Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.

VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:
Nem tudom, kinek mi számít minimalistának, nekem ez igen, de pont ez kell ide és így gyönyörű. A cím és a borító is igazán figyelemfelkeltő szerintem és ahogy megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy KELL.



VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:
Csodálatos és megrendítő könyv egy kislányról, aki tudja, hogy hamarosan végleg elveszíti a látását. Mafalda mindig is a rettegés árnyékában élt, ugyanis nap mint nap szembesül vele, hogy gyógyíthatatlan szembetegsége egyre több mindent elvesz tőle. Ezért eldönti, hogy naplót ír olyan dolgokról, amiket már nem fog tudni soha többé csinálni, ha elveszti látását. 

Nagyon érdekes volt ezt az egészet egy kislány szemszögéből "átélni", a könyv olvasása közben nagyon sokszor elszomorodtam és megkönnyeztem a történetet. Az egyetlen menedékének az iskola udvarában álló cseresznyefát tekinti, és elhatározza, hogy fel is költözik rá, mert ott minden jobb lesz. 
Azonban ahogy a történet halad előre, Mafalda rengeteg segítséget kap a barátaitól, családjától és rájön, hogy attól, hogy elveszíti a látását, nem lesz teljesen vak. Hallása és szaglása egyre jobb lesz, így például a távolságokat sokkal könnyebben fel tudja mérni. Folyamatosan számolja a métereket az iskolai cseresznyefáig onnantól, hogy megpillantja, azonban ez a táv látása romlásával egyre csökken.

A kislány végül sokkal pozitívabban kezd el gondolkodni és megpróbálja meglátni ebben a betegségben is a jót. Új lista írásába is kezd: azokat a dolgokat jegyzi fel, amelyeket látása elvesztése után is fog tudni csinálni. 


Mindenkinek tudom ajánlani, mert nagyon tanulságos könyv, és szerintem egyszer mindenkinek megéri elolvasni. Nem gondoltam volna, hogy ebben a gyerekkönyvben ennyi érzelem van és ennyire megérint majd. Senkit ne riasszon el a gyerekkönyv címke, ugyanis felnőttek is bátran olvashatják, hiszen nem egy átlagos, könnyű sztoriról van itt szó.

ÉRTÉKELÉSEM:
5/5 csillag


IDE KATTINTVA MOST 20% KEDVEZMÉNNYEL MEGRENDELHETED, HA FELKELTETTEM AZ ÉRDEKLŐDÉSEDET!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése