Pippa Grant: Elkapás (Copper Valley-i Tűzgolyók 1.)

 Úgy gondoltam, ez is egy szokásos, aranyos romkom lesz, olyan, amiket mostanában olvastam és nagyon szerettem. 
Sajnos ez nem így lett. Pippa Grant könyve számomra szenvedés volt, a bejegyzésből kiderül, miért gondolom így.

Köszönöm a példányt a Kossuth Kiadónak!

IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

FÜLSZÖVEG

Nem ​hagyhatom, hogy levegyen a lábamról…
Hívjuk babonának, de ha egy ütő srác annyira szexi, mint Brooks Elliott, nem szabad azon változtatni, ami bevált – ez pedig az, hogy ő magán tartja a nadrágját, és a skalpokat a pályán gyűjti.
Így amikor megtudom, hogy feladni készül az önmegtartóztatását most, hogy a baseball-liga veszteseihez, vagyis a városi csapatunkhoz igazolt – amiért én márciustól októberig élek –, azt teszem, amit minden értelmes, elkötelezett és megszállott rajongó tenne: kitalálom, hogyan akadályozzam meg, hogy elcsábítson.
De ez azt jeleneti, hogy sok időt kell együtt töltenünk.
Nagyon sok időt.
És minél többet vagyok vele, annál jobban kedvelem. De nem azt a srácot, aki segít megmenteni a kedvenc csapatomat, és végre hazahozni a bajnoki gyűrűt, hanem aki segít elérni, hogy újra a régi kabalánkat használjuk. Aki ugyanúgy szeret palacsintát sütni, szalonnás szendvicset készíteni, és szinte bármit megtenne a szeretett sportjáért.
De ennyi akadályozás után egyáltalán van esélyem…?
És ha igen, a győzelem érdekében mindketten egy életre cölibátusra vagyunk ítélve?

VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:
Az igaz, hogy a sztori nem jött be, de ettől a borítót még szeretem. A kutyus pedig nagyon cuki! 5/5

VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:
Itt kezdődtek a gondok, de nálam már az első oldalon.
Kezdjük az alapkoncepcióval, amire konkrétan az EGÉSZ történet épül. A főszereplő srác, a 30 éves Brooks Elliott szűz. 30 éves és egy sport miatt, a baseball miatt szűz. Mert attól fél, hogy ha ez megváltozik, már nem lesz jó játékos. (Mi a ...) Értem én, hogy babonás, meg minden, de ez számomra az egész könyvet lehúzta. Brooks még képes lehetett volna felhozni azt, amit elrontott, de a szememben ő olyannak tűnt, mint egy 18 éves tinédzser fiú. Nem tud flörtölni, olyan, mintha félne a csajoktól, de aztán amikor bekattan nála valami (???), hirtelen mindenáron le akar feküdni valakivel, mondván, ő ezt nem bírja tovább. Nagyon gyerekesen viselkedett és gondolkodott, ha nem derült volna ki, hogy már 30 éves, esküszöm 18-20-nak saccolom.

A másik pedig, ami elrontotta a könyvet, az a kabalafigura-őrület. Kérem szépen, mi volt az? Oké, hogy fel-fel tűnnek kabalafigurák a könyvben, de hogy minden fejezetben szó esik róluk? Tüziről, Husiról (egy húsgombóc egyébként) és a többi csodáról...
És igen, a főszereplőink MÉG MINDIG 30 évesek! Mackenzie nem tudott leszállni a témáról és egyfolytában hangoztatta, hogy ő márpedig kéri vissza Tüzit, a tűzokádó sárkányt, mint kabalafigurát.

(saját kép)

Igazából arról szól ez a történet, hogy Mackenzie mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Brooks lefeküdjön valakivel, mert nem szeretné, hogy a kedvenc baseball csapata sikertelen legyen a szezonban. És persze szeretné visszaszerezni Tüzit is.
 Azonban minél több időt töltenek együtt, annál jobban megkedvelik egymást és rájönnek, egész sok közös van bennük...

Sajnos kevés dolgot tudok kiemelni, amit szerettem ebben a könyvben, de az egyik ilyen a kutyus volt, Coco Puff. A másik pedig az, hogy néhány mellékszereplő egészen kedvelhető volt.
Sokan mondják, hogy nagyon vicces ez a könyv, de szerintem a viccek fárasztóak és erőltetettek voltak, mosoly helyett sokszor grimaszt csaltak az arcomra a szereplők. Azt kell mondjam, néhány mellékszereplő története érdekesebb lehet ennél, ha ott kevesebb lesz a kabalafigura-rajongás és a felesleges szenvedés.

(saját kép)

,,Hárommilliárd nő él a világon, és engem egy olyan miatt kap el a féltékenység, aki különcebb, mint a fél családom együttvéve."

ÉRTÉKELÉSEM: 5/2,5 csillag