Freida McFadden: A törés

Alig vártam már, hogy megjelenjen egy újabb Freida McFadden könyv magyarul! Imádom az írónőt, sosem csalódtam még benne, és 100%-ig biztosan kijelenthetem, hogy pszichothriller műfajban ő a legnagyobb kedvencem.

A törés - bár nem volt tökéletes - egy izgalmas és lebilincselő történet volt, amit pár óra alatt be is fejeztem. Innen is köszönöm a példányt az Álomgyár Kiadónak!

RENDELD MEG ITT!

FÜLSZÖVEG

Az a rémálom, amely elől menekül, semmi ahhoz képest, amely felé tart…

Tegan nyolc hónapos terhes, magára maradt, és kétségbeesetten szeretné végre maga mögött hagyni széthulló életét; ezért útnak indul bátyjához. Ott szeretné magát meghúzni amíg kitalálja, mi legyen a következő lépés. Ám nem sejti, hogy egy hóvihar közepébe tart.

És soha nem ér célba.

Egy elhagyatott, vidéki úton reked Maine-ben, lerobbant autóval és törött bokával. Tegan úgy érzi, óriási hibát követett el. Aztán csoda történik: egy kedves pár megmenti, és a meleg, hegyi kabinjukba viszik, ahol meghúzhatja magát, amíg el nem áll a havazás.

Csakhogy valami nem stimmel. Ez a menedék korántsem az, aminek hitte, és az, hogy odament, talán élete legvégzetesebb döntése volt.

Most mindent meg kell tennie, hogy megmentse magát – és a még meg nem született gyermekét.

VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:

Már a borítón látszik szerintem ez a baljós, feszült hangulat, ami a történetet jellemzi, ráadásul nagyon figyelemfelkeltő a piros-kék színekkel és az elmosódott háttérrel.

VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:

Freida nálam auto-buy author lett, tehát minden friss megjelenést azonnal muszáj elolvasnom tőle, és sosem csalódok!

A törés is végig fenntartotta a figyelmemet, ez a feszült légkör egyszerűen nem tudott elereszteni…

Tegan 8 hónapos terhes, épp a bátyjához tart, amikor is egy hatalmas hóvihar miatt autóbalesetet szenved, és bokája eltörik. Szerencsére azonban egy kedves pár megmenti őt, és kabinjukban meghúzhatja magát a hóvihar végéig. Azonban lehet, hogy ez volt élete legrosszabb döntése… Kik ezek az emberek? Miért nem hívnak már neki segítséget? Miért ilyen furcsa itt minden?

Muszáj megmentenie magát és a még meg nem született gyermekét.

(saját kép)

Pár jelenetnél rendesen paráztam, fogalmam sem volt, ki hazudik és ki mond igazat. Mennyire lehet megbízni bárkiben egy elszigetelt, bezárt közegben? Már napok teltek el, mégsem hívnak neki segítséget... Én csak olvasó voltam, mégis azt éreztem néha, hogy ott vagyok Tegan-nel a bezárt pincében, és kezd eluralkodni rajtam a pánik és klausztrofóbia. Csak képzeld el: egy ismeretlen pár elszállásol téged a pincében, aminek kórterem hangulata van. A bokád eltört, egyre jobban dagad fel, és a lábadat egyre kevésbé érzed. Mentőket nem hívnak. Hókotrókat nem hívnak. Furcsán viselkednek körülötted, és kezded azt érezni, nem is akarnak segíteni rajtad. Terhes vagy. Félted a babát. Félted magadat. És egyre nagyobb a feszültség.

Bár a végén itt is meglepődtem, mégis kiszámíthatóbb volt ez a könyv, mint az írónő eddigi történetei. A rövid fejezetek miatt elképesztően gyorsan tudtam haladni vele, és a feszültségkeltés itt sem maradt el, azonban mégis kicsit más volt, mint az eddigiek, és a csavar sem ütött akkorát.

De igazából azt kaptam, amit egy Freida McFadden thrillertől várok: feszült, gyors, gördülékeny és mindig beszippant. Tipikusan egy „na még egy fejezetet” könyv, aminek olvasása közben teljesen ki lehet zárni a külvilágot.

ÉRTÉKELÉSEM: 5/4,5 csillag