Köszönöm a példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
FÜLSZÖVEG
Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.
A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.
VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:
Majdnem too much az én ízlésemnek - de csak majdnem. :) Kedves, romantikus a hangulata, imádom rajta a pillangókat és a karakterek ábrázolását is.
VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:
Ez a könyv tipikusan olyan, ami tökéletes egy kis esti kikapcsolódásnak. Gyorsan lehet haladni vele, sokszor igazi cozy hangulatot áraszt, és nincs tele felesleges konfliktusokkal, kitérőkkel. Bár nagy szerepet kap benne a gyász, összességében mégis egy aranyos könyvnek mondanám.
A középpontban Millie áll, aki rovarszakértőként dolgozik egy természettudományi múzeumban, és minden álma, hogy előléptessék a Rovartani Tár vezetőjévé. Senki és semmi nem tántoríthatja el céljától, amint megüresedik a pozíció és esélyt kap, hogy vezetővé váljon. Még a mogorvának tűnő csillagász kollégája, Finn sem állhat az útjába, aki ráadásul a kiválasztási bizottság tagja is.
Ez így elsőre egy tipikus grumpy x sunshine felállásnak tűnik, azonban hamar kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó.
Nem szeretnének közel kerülni egymáshoz, de ez mégis elkerülhetetlen lesz egy idő után...
(saját kép)Két dolog tette nekem igazán különlegessé ezt a könyvet: egyrészt a múzeumi közeg, ahol a főszereplőink dolgoznak, hisz ez végre nem a századik marketinges, ügyvédes, irodás vagy épp milliárdos történet volt. Másrészt pedig Finn "lányai", vagyis unokahúgai... Miután Finn elveszíti a nővérét, neki kell gondoskodnia róluk, és szerintem a két kislány rengeteget adott a történethez, ők lettek a könyv fénypontjai.💗
Eleinte én is csak a bunkó, mogorva Finnt láttam, azonban nagyon hamar megismerhetjük, miért is viselkedik így. Ő valójában egy gondoskodó, szerethető férfi, aki próbál egyensúlyozni az élete különböző területei között: feldolgozni a nővére elvesztését, helytállni a munkájában, és közben a két kislányról is a lehető legjobban gondoskodni. Na és ezután még Millie is a képbe került, akinek az élete mintha az övének a szöges ellentéte lenne...
Lassú lefolyású történetnek mondanám, hiszen helyet kap benne jópár közös sütés-főzés, baráti társas estek, kávézgatások is. A családi chateket különösen szerettem, Millie családja valami fenomenális, és poénokból sosem volt hiány. Nem egy világmegváltó könyvre kell itt számítani, hanem inkább csak egy könnyed kikapcsolódásra, amiben a család és a kapcsolatok kiemelt szerepet kapnak, és ami sokszor csal mosolyt az arcunkra.
ÉRTÉKELÉSEM: 5/4 csillag
,,Megérdemelné a bosszút azért, ahogy velem bánik.
Remélem, a saját kávéja is rá fog fröccsenni. Remélem, amikor legközelebb elered az eső, a zoknija csurom víz lesz. Remélem, az autójának az ablaka sosem fog teljesen becsukódni, hogy vezetés közben örökké idegesítő, süvítő hang kergesse az őrületbe."
Remélem, a saját kávéja is rá fog fröccsenni. Remélem, amikor legközelebb elered az eső, a zoknija csurom víz lesz. Remélem, az autójának az ablaka sosem fog teljesen becsukódni, hogy vezetés közben örökké idegesítő, süvítő hang kergesse az őrületbe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése