Anne L. Green: Toszkána vére (recenzió)

 Sziasztok! Ebben a bejegyzésemben egy óriási kedvencemről írok nektek, mely nem más, mint a Toszkána vére. Már a megjelenése óta szemeztem vele, és megmondom őszintén, nagyon örülök, hogy nem vártam vele tovább, ugyanis az idei évem egyik kedvencévé vált. Köszönöm itt is a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!

ADATOK

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak száma: 472
Borító: PUHATÁBLÁS
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2021
Sorozat: HATALOM, MÁMOR, TOSZKÁNA
IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

FÜLSZÖVEG

Veszteség ​nélkül nincs változás, de vajon a szerelem rá tud venni arra, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe?

Cathlyn Keyes élete gyökeresen megváltozik, amikor egy csúnya szakítás után vőlegénye elől egy toszkán borbirtokra menekül átgondolni a jövőjét. Katie első pillantásra beleszeret a lankás, hullámzó dombokkal, magasba törő tujasorokkal, napfényben fürdőző szőlőtőkékkel és az este ezüstös fényébe burkolózó rusztikus kőépületekkel tarkított toszkán tájba… és nem csak a tájba. Hamarosan megismeri a sármos Danielét, aki felvillantja előtte a változás lehetőségét.

Daniele Allegrini évek óta azért küzd, hogy megmentse a családi birtokot a csődtől. Mindene a szőlő és a borkészítés, de be kell ismernie, az értékesítés kegyetlen versenyt diktáló világa távol áll tőle. A mindent irányítani akaró, olasz mentalitása miatt nehezen viseli a birtokra érkező okoskodó, makrancos és makacs Katie-t, aki elhatározza, hogy segít Danielének kilábalni az anyagi válságból.

VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:

Megmondom az őszintét, nem igazán szeretem, ha feltűntetnek egy-egy szereplőt a borítókon, hiszen mi, olvasók elég nagy valószínűséggel képzeljük el őket máshogy. Számomra itt is egy kicsit zavaró Daniele karaktere, de a háttér és a hangulata kárpótol egy kicsit. (5/4*)

VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:

Ez tipikusan egy olyan könyv, ami már az első oldalával megragadja az olvasó figyelmét. Kimondottan izgalmasan kezdődött, rögtön a dolgok közepébe vágott már az első fejezettel. 
Mindkét főszereplő szemszögéből megismerhetjük a történetet: Katie, a nagyszájú, makacs, de romantikus lelkületű nő és Daniele, a mogorva, bezárkózott borbirtokos fejezeteit olvashatjuk felváltva. 
Katie egy nagyon csúnya szakítás után került Toszkánába, Daniele borbirtokára, hogy ott segítsen nekik marketingesként, hiszen nem tudták már hogyan fenntartani a birtokot. Már az első pillanattól kezdve ott volt köztük a szikra, de ezt egyikőjük sem akarta nemhogy a másiknak, de még önmagának sem bevallani. Mindketten féltek, hogy egy kapcsolatnak nem nagy valószínűséggel lenne jó vége, és féltek egymásba szeretni.

Az idő múlásával azonban egyre többször kerülnek egymás közelébe és romantikus helyzetekbe, amikor is képtelenek ellenállni a másiknak és nem tudnak tovább gátat szabni vágyaiknak. Mindketten érzik, hogy egymásnak vannak teremtve.

Igazából az egész könyv, de főleg az első fele tele van Katie és Dani szócsatáival. Imádtam, hogy mennyit civakodnak és mennyire nem képesek elviselni egymás társaságát.

(,,Én itt kiöntöm neki a lelkem, ő meg kihányja a drága boromat. Édes jóistenem, inkább a vérem folyna…")

(saját kép)

Általában olyan romantikus könyveket olvasok, ahol a történet vége teljesen lezárt, még akkor is, ha lesz folytatás. Na itt a legnagyobb meglepetésemre ennek pontosan a szöges ellentéte történt. Az írónő egy ÓRIÁSI, ismétlem ÓRIÁSI függővéggel ,,zárta le" a könyvet. Ahogy befejeztem, arra tudtam csak gondolni, hogy azonnal kérem a folytatást. 😀

Lenyűgözött engem is a toszkán táj, az egész birtok, és olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék a szereplőkkel a szőlőtőkék és lankás dombok között. Ez volt az első olvasmányom az írónőtől, de száz százalék, hogy nem az utolsó. 

Ez a könyv csak úgy olvastatja magát, és az olvasó azt veszi észre, hogy nagyon hamar a végére ért.

ÉRTÉKELÉSEM: 5/5***