Baráth Viktória: A napfény földje (recenzió)

 Sziasztok! A mai bejegyzésemben egy újabb Baráth Viki könyvről írok nektek, mely nem más, mint A napfény földje. Mint minden más könyv, amit Vikitől olvastam, ez is elvarázsolt és le sem tudtam tenni. Hálás köszönet érte az Álomgyár Kiadónak!

ADATOK
Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak száma: 311
Borító: PUHATÁBLÁS
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2021
Sorozat: SZABADON-SOROZAT
IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

FÜLSZÖVEGE

Elizabeth Carrington a londoni elit irigylésre méltó életét éli. Sikeres üzletasszonyként hőn áhított vágya megszerezni egy kereskedelmi cég tulajdonostársi pozícióját. Kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra, és most végre elérheti a célját. Ehhez azonban olyat kell tennie, amire nem számít: Afrikába kell utaznia, hogy ő maga bonyolítson le egy fontos kakaóbabüzletet. A feladat első ránézésre könnyűnek tűnik, Elizabethnek azonban az út során a legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie. Főleg, amikor Elefántcsontparton lázadás tör ki, elsöpörve a hazautazás lehetőségét. Az egyetlen kapaszkodót a vadonban élő, angol származású Adam jelenti számára, akinek esze ágában sincs pátyolgatni az állandóan panaszkodó nőt. Az idő múlásával azonban Elizabeth rádöbben, hogy a világról alkotott képe egy túl büszke és elkényeztetett nő nézőpontjából fakadt.

Van még remény a természet és az emberiség számára? Képesek vagyunk saját magunkon is változtatni, ha az a világunk hasznát szolgálja?

VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:
Szerintem ezt minden Baráth Vikis bejegyzésnél elmondom, de sebaj, megint megismétlem: imádom a könyveinek az egyedi borítóit. Azt, hogy ha az ember ránéz, tudja, hogy kinek a könyvét látja. Ráadásul a kivitelezés, mint mindig, most is 5/5*

VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:

Mint ahogy azt már fentebb megemlítettem, egyszerűen nem tudtam letenni. Ha pedig mégsem olvastam, akkor ezen a könyvön gondolkoztam. Nagyon megérintett az afrikai helyzet engem is, ahogyan a főszereplőt, Elizabeth-et.

Elizabeth úgy érzi, csodálatos élete van: nemcsak, hogy sikeres üzletasszony és ismerik a nevét, de még arra is lehetősége van, hogy társtulajdonos legyen a cégénél, tehát feljebb lépjen a ranglétrán. Mindene megvan, a pénz, a luxus, alkalmi partner, kényelem. Azonban vannak dolgok, amiket még magának sem mer bevallani, mint például az, hogy sokszor pánikrohamok törnek rá és abszolút megfelelési kényszere van. A túlzott maximalizmus pedig szépen lassan tönkre is teheti.

Egy fontos kakaóbabüzlet lebonyolítása céljából érkezik meg Afrikába társával, Coltonnal. Már csak egy lépés választja el céljától, amikor Elefántcsontparton lázadás tör ki, és így haza kell utaznia. Vagyis kellene. Mindössze ez neki nem sikerül, míg Coltonnak igen, így teljesen magára marad az ismeretlen kontinensen. Mindössze a bunkó és mogorva, vadonban élő Adam jelenti számára a társaságot, aki azonban nem éppen olyan körülmények között él, amilyet Elizabeth szeretne magának és amilyet otthon, Londonban megszokott. Ráadásul nem is tervezi őt a cég hazajuttatni, így tulajdonképpen le is mondhat arról, hogy ő valaha is társtulajdonos lesz a cégnél.

Utálja Adam társaságát, teljesen felemészti a bizonytalanság, a kétségbeesés. Nem tűri, hogy ott le van nézve és nem képes elfogadni, hogy valamiben nem tökéletes. Mindig is olyan képet akart magáról alkotni, amivel mindenkinek megfelel és mindenkit mindig túl akart szárnyalni.

Az idő múltával azonban képes elfogadni a helyzetét és igyekszik kihozni belőle a maximumot. Adammal is elfogadják már egymást, összemelegednek. A férfi sok mindent megmutat neki Afrikából és így Elizabeth olyan dolgokat is megismer, amikről azelőtt soha nem is gondolkodott. Hogy például néhol egy dollár az órabér, vagy hogy mennyi a halálesetek száma munka vagy ivóvízhiány miatt. Testközelből érintette meg mindez.

Adammal egyre jobban érzi magát, úgy érzi, fontos lett számára a férfi. Sok idő óta először érzi azt, ott Afrikában, hogy él.

Végül pedig annyira megszereti az ottani lakosokat, hogy előáll egy olyan ötlettel, amivel igazán sokat segíthet rajtuk. Mindezt természetesen Adammal egy csapatban hajtaná végre.

(saját kép)

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Nekem is sok mindenre felnyitotta a szemem, és itt nemcsak az afrikai helyzetről beszélek, hanem az elkényeztetett, maximalista Elizabeth-ről is, akitől nagyon sokan tanulhatnának. Nagyon nagy karakterfejlődés figyelhető meg nála már ebben a részben, kíváncsi vagyok, hogy folytatódik majd a történet.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, hiszen olvastatja magát, kellemes kikapcsolódást nyújt és sok mindent taníthat.

ÉRTÉKELÉSEM:  5/5***

,,Amíg a távolból szemlélték a világot és az embereket, nyugodt voltam. A halálesetek csak számok voltak. Statisztika. De most testközelből érint meg a veszteség, amitől végigfut a hátamon a hideg."

,,Nemcsak azt kell látnunk, mennyi borzalom vesz minket körül, hanem azt is, ha ajándékot kapunk az élettől."