Reverie Tempest élete totál csőd. Szülei válását követően két évet halasztott az egyetemen, megszakította baráti kapcsolatait, felhagyott a szenvedélyével, és most elbukta a mester felvételi szóbelijét. Egyre lejjebb csúszik azon a bizonyos lejtőn, és lassan teljesen elveszíti önmagát.
De mi van, ha tényleg létezik második esély?
Revy ugyanis álmában utazik az időben: véletlenszerűen visszatér gimnáziumi éveinek egy-egy napjára, melyet éjszaka, felnőttként a saját tinédzser testébe szorulva él újra át. Az már csak hab a tortán, hogy a jelek szerint gimis szerelme, Sawyer, szintén álom-időutazó.
Vajon sikerül Revynek ismét egyenesbe jönnie, vagy az időutazás csak még jobban összekuszál mindent?
VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL: Annnnyira imádom! A Vonzás szépsége borítója volt eddig a kedvencem, de ez erősen vetekszik vele. 5/5*
VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:
Megmondom őszintén, magasak voltak az elvárásaim. Betti ebben a könyvében ugyanis ötvözte azt a két dolgot, ami Kerstin Giernél egyszerűen levett a lábamról: az időutazást és az álmok világát. (Időtlen szerelem, illetve Silber trilógia). Nálam az a két KG sorozat ÓRIÁSI kedvenc, ezért is voltak nagyok az elvárások ennél a könyvnél. Nem szerettem volna csalódni. És nem is csalódtam. NAGYON hamar elolvastam ezt a könyvet, amit így utólag bánok, hiszen így vége, és már nem tudom tovább olvasni Revy és Sawyer történetét.
Imádtam, hogy nem kellett várni az izgalomra, hisz azonnal beindultak az események. Revy az osztálytalálkozón találkozott újra Sawyerrel, majd este, álmában megint kilencedikes és gimibe jár. Ja, csakhogy ez nem egy álom, hanem valójában Revy egy időutazó, aki Sawyerrel együtt képes minden éjszaka visszautazni álmában az időben a gimnázium 1-1 napjára. Hogy miért? Na erre ők sem tudják a választ, sőt, Revy azt sem ismeri be magának, hogy utazik az időben. Végülis, elég sokkoló lehet, ha egyik nap még rendes életet élsz, aztán egy random éjszaka már időutazó vagy. Na mindegy.
Revy és Sawyer tehát minden nap visszamennek alvás közben az időben. A gimnázium összes évét újraélik, és azt veszik észre, hogy minden időközben (időköz: gimnáziumi év; pl. első időköz= kilencedik osztály, második időköz=tizedik osztály, stb.) egyre valóságosabbak azok az álmok, mindig valami újra lesznek figyelmesek.
Annyira imádtam kettejük kapcsolatát! Sawyer igazi álompasi. Minden lány szeretne egy Sawyert. :) És az, hogy ők tulajdonképpen már 14 éves koruk óta jó barátok... nagyon tetszett az, hogy a szerelmi szál gimis barátságból szerelem.
Nagyon megkedveltem a mellékszereplőket is, Azyt egyenesen imádtam! A fiú és Revy szóváltásai zseniálisak voltak, mindig mosolyogtam rajtuk.
A könyvben persze nem csak mindennek a habos oldala van leírva. Revy régen élsportoló volt, boldog, összetartó családban élt és voltak céljai. Azonban szülei válása után minden megváltozott, elveszett a motivációja, nem futott többé és rászokott a cigire. Ha Sawyer nincs, továbbra is az önsajnálatban marad és nem változik az állapota. Sawyer nagyon sokat segített neki.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Nem kötöm korhatárhoz, hiszen fiatalabbnak és idősebbnek is nagyon sokat adhat. Nekem rengeteget adott, a polcomon szereplő könyvek közül ez lett az egyik kedvencem, amit BÁRMIKOR újra szívesen kézbe vennék és újraolvasnék. Szerelem, szomorúság, kétségek, boldogság, életbölcsességek, poénok, komolyság, barátság egy könyvben?
ÁLMOMBAN MEGLELTELEK!
Már most szeretném újraolvasni...
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5***
"– A szerelem magasba repíti testünket és lelkünket, miközben két lábbal a földön mosolygunk."
"– [...] ha sosem szavazunk bizalmat valakinek, elveszíthetjük, ha viszont mindig odaajándékozzuk a hitünket, mi veszhetünk el."
"– Gyerünk, Szélvész! Megtaláltam az egyik futócipőd a padláson.
– Akkor húzd a fejedre és ismerkedj meg a vidékkel! – tanácsoltam neki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése