2024/12/01

Baráth Viktória: A ​szolgálólány

Baráth Viki könyveit évek óta imádom. Először 2020-ban olvastam tőle az Egy év Rómában-t, amit nagyon szerettem (bár a vége olyat váltott ki belőlem, amit egy könyv ritkán szokott), de az IGAZI áttörést az Igazság-trilógia hozta el számomra, amit 2022-ben daráltam le eléggé gyorsan. Onnantól kezdve nem volt megállás, rengeteg könyvet elolvastam már Vikitől, és még SOSEM kellett csalódnom. Gondolom ezek után nem meglepő, ha azt mondom, A szolgálólány is elnyerte a tetszésemet, még úgy is, hogy egy egészen más zsánerről van szó. 

Köszönöm a példányt az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak!



FÜLSZÖVEG:
A ​látható sebek begyógyulnak, de a lelkünkön lévők talán soha.
Emma, az első világháború következtében árván maradt fiatal lány képtelen egyedül megküzdeni az élet nehézségeivel. Szerencsére munkát és segítséget kap egyik ismerősétől. Egy London közeli kisváros nemesi családja alkalmazásába állhat mint szolgálólány. Emma egy kicsit sem lelkesedik az új életéért, de muszáj beletanulnia, ha boldogulni akar. A szabadság és az önállóság iránti vágy viszont még most is élénken él benne.
Sir William hazatért a háborúból, de egy része örökre ott maradt. Gépiesen éli életét, megházasodott, az apja téglagyárát igazgatja, és közben igyekszik mindent úgy tenni, ahogyan azt mások elvárják tőle. Legbelül azonban másra vágyik.
Az új szolgálólány érkezése az egész család életét felbolygatja. Főleg Williamét. Hamar megtalálják a közös hangot, és így mindkettőjük sorsa új irányt vehet…
Képes a szerelem ledönteni a társasági és vagyoni korlátokat? Érezheti ugyanazt két ember, akik teljesen különböző életet élnek?


VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:
Letisztult, igényes, és 100%-ban a történethez illő. Nem a megszokott Baráth Viki stílus, de nekem pont ez tetszik benne, hogy ez egy kicsit más. 
Imádom a színeket rajta, meg tulajdonképpen mindent!
Egyértelműen 5/5*



VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:
Már az első fejezetben magával ragadott Viki zseniális írói stílusa, ami oly gördülékeny, hogy csak úgy faltam az oldalakat. Rögtön megismerjük William-et és Emmát, akik bár teljesen más életet élnek, és más a társadalmi "rangjuk", mégsem különböznek egymástól annyira. Váltott szemszögben olvashattuk a történetüket, így szerencsére Emma és William is igazán közel kerülhetett hozzánk.

Mindketten az igaz szerelemre, SZERETETRE vágynak. William gazdag családban nőtt fel, apja gyárában dolgozik, de kényszerházassága borzalmasan nyomasztja, hiszen nem szereti a nőt, akitől egyszer gyermeke lesz. Ahogy megpillantja a családjuk új szolgálólányát, Emmát, rögtön érzi, hogy nem átlagos, hanem annál sokkal különlegesebb. Másra vágyik, mint amit a családja előír számára...

Emma szolgálólányként kerül az Ashton-házba, hiszen a háború után árván maradt, és képtelen volt egyedül élni tovább, megküzdeni a nehézségekkel. Bár nem vágyik erre a munkahelyre - pláne, miután olyan balul sült el első találkozása Williammel -, tudja, hogy szabadságához szüksége van pénzre

Mindkettejük életében mély nyomot hagyott a háború, és láthatatlan-látható sebeket ejtett. Viszonylag hamar megtalálják a közös hangot, és sajnos elkezdenek vágyat is érezni a másik iránt, egyre többet találkoznak titokban. Azonban tudják, hogy William kényszerházassága és a különböző életük miatt képtelenség, hogy álmuk valóra váljon... vagy mégsem?

(saját kép)

Bár 4,5 csillagot kapott tőlem az elolvasása után, ez a fél csillag levonás senkit ne rémisszen meg, a könyv csodálatos volt. William és Emma története nagyon közel került hozzám, megindító volt erről olvasni, hiszen bár vágyakozhattak egymás után, annyira más életet éltek, hogy a köztük lévő "szakadék" mindent felborított... 
Őszinte érzelmeket olvashatunk ebben a könyvben, és mivel történelmi romantikus regényről van szó, én odáig voltam a szép mondatokért, VALÓDI bókokért. Amikor pedig értelmet nyer a borító, és a rajta lévő rózsa, az egy varázslatos érzés. 💓
Miért kapott akkor fél csillag levonást? Az egyetlen apró észrevételem, hogy több izgalomra (csavarra) vágytam, amit csak az utolsó 100 oldalon kaptam meg. Bár nagyon szép a stílus, amiben íródott, és érdekes a történet, szuper karakterekkel, hiányoltam egy kicsit több izgalmat, néha kicsit repetitívvé vált a sztori. Ettől függetlenül azonban HIBÁTLAN, így, nagybetűkkel!  

Köszönöm Vikinek ezt az élményt, és szerintem minden olvasó nevében mondhatom, hogy TÖBB ILYEN KÖNYVET KÉRÜNK! 💗

,,– Te vagy a napom fénypontja – mondja halkan. – Alig várom, hogy hazajöjjek és lássalak. Ha csak eszembe jutsz, mosolyognom kell, még akkor is, amikor a gyárban vagyok. Folyton a találkozóinkra gondolok, és azokra a beszélgetésekre, amikor nevettünk, vagy éppen komolyabb témákról esett szó. Csak te jársz a fejemben egész nap. Te vagy az, akivel legszívesebben minden időmet tölteném. Ezért csókoltalak meg. És most is azt tenném."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése