Köszönöm a példányt az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak!
FÜLSZÖVEG:
A látható sebek begyógyulnak, de a lelkünkön lévők talán soha.
Emma, az első világháború következtében árván maradt fiatal lány képtelen egyedül megküzdeni az élet nehézségeivel. Szerencsére munkát és segítséget kap egyik ismerősétől. Egy London közeli kisváros nemesi családja alkalmazásába állhat mint szolgálólány. Emma egy kicsit sem lelkesedik az új életéért, de muszáj beletanulnia, ha boldogulni akar. A szabadság és az önállóság iránti vágy viszont még most is élénken él benne.
Sir William hazatért a háborúból, de egy része örökre ott maradt. Gépiesen éli életét, megházasodott, az apja téglagyárát igazgatja, és közben igyekszik mindent úgy tenni, ahogyan azt mások elvárják tőle. Legbelül azonban másra vágyik.
Az új szolgálólány érkezése az egész család életét felbolygatja. Főleg Williamét. Hamar megtalálják a közös hangot, és így mindkettőjük sorsa új irányt vehet…
Képes a szerelem ledönteni a társasági és vagyoni korlátokat? Érezheti ugyanazt két ember, akik teljesen különböző életet élnek?
VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL:
Letisztult, igényes, és 100%-ban a történethez illő. Nem a megszokott Baráth Viki stílus, de nekem pont ez tetszik benne, hogy ez egy kicsit más.
Imádom a színeket rajta, meg tulajdonképpen mindent!
Egyértelműen 5/5*
Letisztult, igényes, és 100%-ban a történethez illő. Nem a megszokott Baráth Viki stílus, de nekem pont ez tetszik benne, hogy ez egy kicsit más.
Egyértelműen 5/5*
VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:
Már az első fejezetben magával ragadott Viki zseniális írói stílusa, ami oly gördülékeny, hogy csak úgy faltam az oldalakat. Rögtön megismerjük William-et és Emmát, akik bár teljesen más életet élnek, és más a társadalmi "rangjuk", mégsem különböznek egymástól annyira. Váltott szemszögben olvashattuk a történetüket, így szerencsére Emma és William is igazán közel kerülhetett hozzánk.
Mindketten az igaz szerelemre, SZERETETRE vágynak. William gazdag családban nőtt fel, apja gyárában dolgozik, de kényszerházassága borzalmasan nyomasztja, hiszen nem szereti a nőt, akitől egyszer gyermeke lesz. Ahogy megpillantja a családjuk új szolgálólányát, Emmát, rögtön érzi, hogy nem átlagos, hanem annál sokkal különlegesebb. Másra vágyik, mint amit a családja előír számára...
Mindketten az igaz szerelemre, SZERETETRE vágynak. William gazdag családban nőtt fel, apja gyárában dolgozik, de kényszerházassága borzalmasan nyomasztja, hiszen nem szereti a nőt, akitől egyszer gyermeke lesz. Ahogy megpillantja a családjuk új szolgálólányát, Emmát, rögtön érzi, hogy nem átlagos, hanem annál sokkal különlegesebb. Másra vágyik, mint amit a családja előír számára...
Emma szolgálólányként kerül az Ashton-házba, hiszen a háború után árván maradt, és képtelen volt egyedül élni tovább, megküzdeni a nehézségekkel. Bár nem vágyik erre a munkahelyre - pláne, miután olyan balul sült el első találkozása Williammel -, tudja, hogy szabadságához szüksége van pénzre.
Mindkettejük életében mély nyomot hagyott a háború, és láthatatlan-látható sebeket ejtett. Viszonylag hamar megtalálják a közös hangot, és sajnos elkezdenek vágyat is érezni a másik iránt, egyre többet találkoznak titokban. Azonban tudják, hogy William kényszerházassága és a különböző életük miatt képtelenség, hogy álmuk valóra váljon... vagy mégsem?
(saját kép)Őszinte érzelmeket olvashatunk ebben a könyvben, és mivel történelmi romantikus regényről van szó, én odáig voltam a szép mondatokért, VALÓDI bókokért. Amikor pedig értelmet nyer a borító, és a rajta lévő rózsa, az egy varázslatos érzés. 💓
Miért kapott akkor fél csillag levonást? Az egyetlen apró észrevételem, hogy több izgalomra (csavarra) vágytam, amit csak az utolsó 100 oldalon kaptam meg. Bár nagyon szép a stílus, amiben íródott, és érdekes a történet, szuper karakterekkel, hiányoltam egy kicsit több izgalmat, néha kicsit repetitívvé vált a sztori. Ettől függetlenül azonban HIBÁTLAN, így, nagybetűkkel!
Köszönöm Vikinek ezt az élményt, és szerintem minden olvasó nevében mondhatom, hogy TÖBB ILYEN KÖNYVET KÉRÜNK! 💗
,,– Te vagy a napom fénypontja – mondja halkan. – Alig várom, hogy hazajöjjek és lássalak. Ha csak eszembe jutsz, mosolyognom kell, még akkor is, amikor a gyárban vagyok. Folyton a találkozóinkra gondolok, és azokra a beszélgetésekre, amikor nevettünk, vagy éppen komolyabb témákról esett szó. Csak te jársz a fejemben egész nap. Te vagy az, akivel legszívesebben minden időmet tölteném. Ezért csókoltalak meg. És most is azt tenném."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése