Lynn Painter: A ​boldogító soha!

Az alapkoncepció nagyon megtetszett, de számomra nem hozta a szokásos Lynn Painter színvonalat ez a könyv, sem történet, sem humor terén. Összességében jó kikapcsolódás volt, de abszolút egyszer olvasós kategória. 

Köszönöm a példányt a Kossuth Kiadónak!

RENDELD MEG ITT!

FÜLSZÖVEG

Amikor Sophie Steinbeck közvetlenül az esküvője előtt megtudja, hogy vőlegénye ismét megcsalta, mindenáron le akarja fújni az esküvőt. Ő maga nem meri bevállalni, ezért egy hivatásos tiltakozó személyében érkezik a segítség, akinek az a feladata, hogy megjelenjen az esküvőkön, és kimondja, amit (általában) egyetlen pár sem akar hallani a szertartáson: „Tiltakozom!”

A lefújt esküvő estéjén Sophie jobban megismeri Max, a hivatásos tiltakozó munkáját: a férfi megmenti az embereket attól, hogy elpazarolják az életüket. Miközben Sophie és Max egyre több időt töltenek együtt, szinte észrevétlenül értékelik át a szerelemről alkotott elképzeléseiket.

VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL: Már első ránézésre nagyon tetszett, megszokott Lynn Painter stílus. Imádom az ilyen borítókat, valahogy olyan kellemes rájuk nézni. 💗 

VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, viszont csalódnom kellett benne. Lynn Painternek elsősorban a YA könyveit kedvelem (Jobb mint a filmeken, Újra meg újra), viszont a NA könyveiben is volt eddig mindig valami, ami megfogott, ami miatt nehéz volt letenni.  

A boldogító soha! alapkoncepciója nagyon jó: Sophie előre retteg az esküvője napjától, mert nem szeretné összekötni az életét Stuart-tal, pláne, hogy megtudja, leendő férje ismét megcsalta. Ő maga viszont fél nemet mondani az esküvőn, ezért felbérel egy hivatásos tiltakozót (Max személyében), aki majd kimondja az oltárnál a bűvös szót: "TILTAKOZOM!"

Így Sophie megmenekül attól, hogy egész életét boldogtalanul élje le. Cserében viszont idővel egyre jobban megismeri Max-et, és egyben a férfi munkáját is. 

Majd akarva akaratlanul belecsöppen a tiltakozások világába, és örömmel ment meg másokat is attól, hogy hozzámenjenek a nem megfelelő emberhez. Ő lesz Max párja ebben a munkában.

(saját kép)

Számomra az első 100 oldal után teljesen ellaposodott a történet, és olyannyira nem kötött le az olvasása, hogy nehezen is tudtam kézbe venni a könyvet. Amilyen jól indult, olyan egyhangúvá vált, és igazából semmi izgalmas nem történt benne, csak ugyanazok ismétlődtek, és közben nyilván a szereplők érzései egymás iránt megváltoztak...

Sophie és Max sem került hozzám túl közel, egyikőjüknél sem éreztem azt a "WOW-érzést", sőt, sokszor idegesített is pár szereplő. 

Bár ez egy könnyed romkom (tehát nem mertem túl sokat várni tőle), még a megszokott szintet sem hozta. Mint azt fentebb is írtam, elment egy kis kikapcsolódásnak, és az elejét kifejezetten élveztem is, de tényleg egyszer olvasós (és picit nyögve nyelős) kategória.

ÉRTÉKELÉSEM: 5/3 csillag

,,– De azt hiszem, a szerelem olyan, mint a szerencsejáték: a legtöbb ember vesztesként áll fel az asztaltól, nem nyertesként."