Lubics Szilvi: Másfél nap az élet (recenzió)

 Sziasztok! Tavaly körülbelül pont ilyenkor írtam értékelést Lubics Szilvi A homokdűnén túl c. könyvéről, most pedig ismét egy általa írt könyvről írok Nektek. Köszönöm a példányt!

ADATOK

Kiadó: Budapest
Oldalak száma: 319
Kötés: kemény kötés
Súly: 500 gr
Kiadás éve: 2017

FÜLSZÖVEG

246 kilométer a távolság Athén és Spárta között. A Spartathlon indulóinak másfél napjuk van, hogy végigérjenek ezen az úton. A könyvben Lubics Szilvit kísérhetjük el ezen a végtelen hosszúságúnak tűnő versenyen, miközben bepillantást nyerhetünk az ultrafutás különös világába, Szilvi hétköznapjaiba, életébe. Megtudhatjuk, milyen kihívások elé állítja az embert ez a sport, honnan lehet erőt meríteni lehetetlennek tűnő feladatok megoldásához. Mire Szilvit követve elérjük a célban álló Leónidasz szobrot, megértjük, hogy mi késztet egy sportolót arra, hogy újra elinduljon ezen az embert próbáló úton: az, hogy másfél napba sűrítve átélje mindazt, amit egy élet alatt lehet csak.

LUBICS SZILVIA hosszútávfutó, a Spartathlon háromszoros győztese, sokszoros magyar bajnok és válogatott sportoló. Civilben fogorvos, három gyermek édesanyja. A Magyar Becsület Rend kitüntetettje.

VÉLEMÉNYEM A KÖNYVRŐL:

A Másfél nap az élet című könyv teljesen más aspektusból mutatja be az ultrafutás világát, mint A homokdűnén túl.

Hosszútávfutás - ultrafutás - ultramaraton - szupermaraton: ezekkel a fogalmakkal nehéz egy olyan embernek azonosulni, aki nincs benne a futás, a hosszútávfutás világában. Nehéz nekik elmagyarázni, mi is jó ebben, mi hajtja az embert, mi késztet valakit arra, hogy egyre hosszabb távokon és egyre szélsőségesebb körülmények között tegye próbára magát, hajtsa ki magát a végtelenségig. Ez egy más világ, egy életstílus, ami örökre rabul ejt, ha egyszer belecsöppensz.

Szilvitől megtudhatjuk, hogyan küzd emberfeletti erővel nap mint nap, hogy maximálisan megfeleljen a családban, a munkahelyén és a pályán. Neki sem megy mindig lazán és könnyedén az edzés, kőkeményen harcol minden eredményért, fáradtan, álmosan, fázósan is ráveszi magát a hajnali edzésekre, hogy ne a családtól vegyen el értékes időt. Ez nem könnyű. Nehéz. Kegyetlenül nehéz. Keveseknek sikerül. Óriási önfegyelemre, kitartásra, maximalizmusra van szükség. Szilviben ez mind megvan.
A 246 km hosszú Spartathlon versenye annak minden fájdalmával, kínjával, felemelő pillanatával végigfut a könyvén, emellett betekintést kapunk sok másik (12, 24 órás, több napos) versenyébe is.

Rengeteg praktikát oszt meg olvasóival frissítésekkel, edzésekkel kapcsolatban, miközben átadja nekünk a motiváló gondolatait is, melyekbe ő is kapaszkodott egy-egy versenye során. Láthatjuk, hogyan kapja össze magát fejben egy-egy rosszul menő edzésén: "Abba kellene hagynom? Ne erőltessem? Legjobb lenne visszafordulnom talán... Na azt már nem! Nehéz az edzés? Nahát! Nehezen megy? Na és? Mi a francért vagy itt lubicsszilvi, gondold már át! Spartathlont akarsz futni? Igen? Akkor tessék normálisan edzeni! Spartathlon akarsz nyerni? Igen? Akkor tessék kőkeményen edzeni, és abbahagyni ezt a k. (😀) önsajnálatot! Toljad neki a büdösúristenit! Érthető?"

Mindezen felül kendőzetlen őszinteséggel ír magánéletéről, hullámhegyekről és hullámvölgyekről, arról, hogy bármilyen mélyen is van az ember, bármennyire össze van törve, a futás segítségével mindig közelebb kerül a megoldáshoz, rávilágít az élet értelmére, a valóban fontos dolgokra és segít újra talpra állni.

Hosszú évek kemény munkája van tehát abban, mire valaki ultrafutóvá válik, és ezt csak úgy érheti el, ha a cél végig ott lebeg előtte, amiért érdemes küzdeni, és ha élvezi a felkészülési időszakot is, Célja mindig kell, hogy legyen az embernek, ami hajtja előre, motiválja, ambícionálja. Az álmainkat ne csak kergessük, hanem tegyünk is a megvalósításukért!

ÉRTÉKELÉSEM: 5/5*