2020/03/20

Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó (értékelés)

Sziasztok! A mai bejegyzés egy recenziós példány értékeléséről fog szólni, a Dream válogatás kategóriában megjelent Veled minden hely ragyogóról.
Ez egy nagyon ismert könyv, amely a Maxim kiadó gondozásában jelent meg még 2015-ben. Azonban most Netflixen elérhető film is készült belőle, ezért újra nagyon felkapott lett. Nem véletlen!
Kezdeném már ott, hogy magának az írónőnek is volt egy bipoláris zavarban szenvedő barátja, tehát nagyon reálisan, valósághűen át tudta adni ennek a tüneteit, hogy mi történik egy ilyen beteggel.
(Bipoláris zavar: mániás depresszió. [...]egy bipoláris zavarban szenvedő beteg rendkívül szélsőséges hangulatingadozásokon megy keresztül, melyek akár hónapokig is eltarthatnak.)

Fülszövege: Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.





Véleményem a borítóról:
Mint már korábban is említettem, a könyvből film is készült, tehát értelemszerűen megjelent a filmes borítóval is. Ez nem nyerte el annyira a tetszésemet (A Finch-et eljátszó színész szerintem egyáltalán nem illik Finch-hez), de az eredetit totálisan imádom! A borítón szereplő post-iteknek nagyon nagy szerepe van a történetben (aki olvasta, tudja), de ezenkívül szerintem az egész nagyon szép és letisztult. Nem túlzsúfolt, az van rajta, aminek rajta kell, hogy legyen.

Véleményem a történetről, szereplőkről:
A könyv két fiatal szerelmét meséli el. A főszereplők Violet és Finch, akik már rögtön a könyv elején találkoznak az iskolai óratorony párkányán. Ebből kiderül, hogy mivel mindketten öngyilkosságra készülnek, egyikük sincs megelégedve a saját életével. Finch bipoláris zavarral küzd, amelyet sajnos manapság nem sokan ismernek, pedig fontos lenne, hogy az emberek tudják, hogy mi ez és mivel jár. Ő nagyon sokszor gondol arra, hogy melyik nap érdemes a halálra, mikor jó meghalni. Violet azért ment fel a toronyba, mert gyászol. A nővére, Eleanor autóbalesetben meghalt, és Violet magát hibáztatja a történtek miatt. A szüleivel erről beszélni sem tud, mert bár édesanyja és édesapja is gondoskodóak, Eleanort ők is gyászolják, ezért ez egy nehéz téma. Előtte blogolt, élte az életét, eljárt otthonról, de ezek után egyikben sem leli örömét, nem képes írni, nem mer autóba ülni.
De Finch-csel nem csak egyszer fut össze. Órán azt a feladatot kapják, hogy párokban fedezzék fel Indiana állam nevezetességeit és év végén tartsanak ezekről bemutatót.
Finch kéri meg Violetet, hogy legyenek egy pár, amit a lány elfogad. Ezek után együtt mennek néhány helyszínre felfedezni lakhelyüket. De időközben egymást is egyre jobban megismerik, annyira, hogy végül biztos pontot jelentenek egymás életében. Úgymond egymásért élnek.

(saját kép)


"– Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak."

Habár a fülszövegben egyértelműen az áll, hogy ez egy szerelem három hónapját bemutató könyv, én azért reménykedtem. Reméltem, hogy végül minden jóra fordul, de kár volt. Finch családja egyáltalán nem vette komolyan a fiú viselkedését. Hogy hol boldog és a fellegekben jár, hol meg annyira maga alatt van, hogy haza sem megy és csak meg akar halni. Violet az, aki segíteni akar neki, sajnos eredménytelenül. Finch nem bírja az állandóságot, furcsa dolgai vannak, de Violet pont ezt szereti benne.

-A "csodás" egy csodás szó, többet kéne használni.

Nagyon szerettem minden közös kalandjukat, amikor Violet kezdett egyre merészebbé válni a fiú miatt, nem zárkózott már el annyira, kezdtek olyan gondolatai lenni, amikről úgy gondolta, érdemes lenne őket papírra vetni. Tetszett a sok szó, kifejezés, amik a szobáik falait díszítették. Hogy keresték a szép szavakat, mondatokat.
"Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból."

Nehéz olyan könyvet írni, amelyben a gyász és a halál a is fő téma. Pláne, hogy ez nem egy kimondottan felnőtteknek íródott regény, hiszen az olvasók többsége kamasz. Ez a történet felnyitja az emberek szemét sok problémára, ki nem mondott bajra, melyekre érdemes, sőt, oda kell figyelni.
Nehéz olvasmány, azonban én azt mondom, hogy mindenki adjon neki egy esélyt, mert fontos témát dolgoz fel.

Értékelésem: 5/5 csillag

Nagyon szépen köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet! :)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése