A könyv pedig nem más, mint a bejegyzés címéből már kideríthető Fellegszálló. Én még decemberben olvastam, de még mindig teljesen emlékszek rá: maradandó élmény volt a könyv. :)
Svájcban játszódik és egy minden lében kanál főhősnő, Fanny a főszereplő, aki sok kalandba keveredik szállodai munkája során.
A könyv fülszövege: Magasan fent a svájci hegyekben áll büszkén a Fellegszálló, egy patinás nagyszálló, melynek fénykora már rég letűnt. De mikor az év vége közeledtével a világ minden tájáról megérkeznek a vendégek a híres szilveszteri bálra, az épület úszik a gyönyörű csillárok fényében, a tágas folyosók pedig izgatott zsongással telnek meg.
A tizenhét éves Fanny Bennel, a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?
Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is.
------------------------------------------------------------------
Szerintem már a fülszöveg is eléggé figyelemfelkeltő, na de ha megnézzük a borítót! Szerintem nagyon jó ötlet volt meghagyni az eredetit, ehhez nem illene másmilyen. Én imádom. Olvasás közben is mindig próbáltam azonosítani a szereplőket a borítón lévő figurákkal.
Véleményem a könyvről, szereplőkről: A történet elején megismerjük Fanny Funke-ot és Don-t, amint a szálloda előtt vannak. Don nekem soha nem volt valamiért szimpatikus, viszont Fanny annál inkább! Nagyon szívesen megismerném őt a valóságban is, szerintem jókat tudnánk beszélgetni. :D
Nem sokkal később bejön a történetbe Ben és Tristan is. A két fiú közül nekem végig Ben volt a szimpatikusabb, Tristant nem igazán tudtam megkedvelni.
A könyvben fontos szerepet kap a krimi szál is, igazi rejtélyeket kell megoldani a szereplőknek ebben a könyvben.
Eltűnik egy gyűrű, gyerekek, majd végül kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik.
Éppen ezért is lepődtem meg annyira a könyv végén. Soha nem gondoltam volna, hogy az lesz, ami lett, mivel Kerstin annyir csavargatta szálakat, hogy egyszerűen már csak kapkodtam a fejem és a végén csak bámultam magam elé, hogy ez most komoly?
A Hugókat is nagyon megkedveltem, szerintem jópofa dolog volt az írónőtől, hogy belevitte őket a történetbe.
Sokak szerint ez egy lassú lefolyású könyv, molyon sem a legmagasabb a csillagozása, de én azt gondolom, hogy akik kedvelik az írónő többi könyvét, vagy egy jó krimire vágynak, azoknak megéri belekezdeni! Engem is kezdetben eltántorított az, hogy csak 85%-on áll, de végül belevágtam egy unalmas napon, és pár nap alatt be is fejeztem. Könnyen, gyorsan lehet vele haladni, nem bonyolult a megfogalmazása és a szereplők gondolkodásmódja sem.
"Mikor felébredtem, először egy falat pillantottam meg, ami tele volt könyvekkel. Utána pedig Monsieur Rocher kedves tekintetét.
– Meghaltam? – kérdeztem.
Megrázta a fejét.
– Dehogy! Habár vannak emberek, akik a mennyországot úgy képzelik el, mint egy könyvtárat."
– Meghaltam? – kérdeztem.
Megrázta a fejét.
– Dehogy! Habár vannak emberek, akik a mennyországot úgy képzelik el, mint egy könyvtárat."
Értékelésem: 5/5 -nem mondom, hogy a leghatalmasabb kedvencem lett, de egyszer még biztosan kézbe veszem majd! :)
Szép estét kívánok minden Molynak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése