A könyv pedig nem más, mint a Két lépés távolság.
Gondolom, elég sokan hallottatok már erről a Dream válogatásos könyvről, ugyanis film is készült már belőle.
Már a megjelenéskor felfigyeltem rá, érdekesnek tűnt a történet, csak utána sajnos mindig elkerülte a figyelmemet, mert nagyon sok más könyv is megjelent. De most végre elolvashattam, és hű, milyen jól tettem!
A könyvről:
Kiadó:
Oldalak száma:
272
Borító:
FÜLES, KARTONÁLT
Súly:
304 gr
ISBN:
9789634990635
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás éve:
2019
Árukód:
2724481 / 1182594
Sorozat:
Fordító:
Stier Ágnes
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?
Véleményem a borítóról:
Mint ahogy sok más ember, én is úgy gondolom, hogy az eredeti, virágos-tüdős verzió szebb lett volna, de természetesen ezzel is meg vagyok elégedve, attól függetlenül, hogy nem igazán szeretem a filmes borítókat. Itt ezt most nagyon szépen megcsinálták.
(eredeti borító)
Véleményem a történetről, szereplőkről:
Nekem mindig is nehéz volt olyan könyvekről írni, amikben valamilyen betegségről van szó. Ezeket sokkal nehezebb feldolgozni, felfogni és persze olvasni is.
A Két lépés távolság egy nagyon megindító, szomorú történet két szerelmesről, akik cisztás fibrózissal küzdenek, és csak egy új tüdő jelenthetne könnyebb és hosszabb életet nekik.
A Két lépés távolság egy nagyon megindító, szomorú történet két szerelmesről, akik cisztás fibrózissal küzdenek, és csak egy új tüdő jelenthetne könnyebb és hosszabb életet nekik.
Adott egy lány, Stella, és egy fiú, Will.
Nagyon tetszett, hogy a könyv mindkettőjük szemszögében íródott, így felváltva olvashattuk gondolataikat.
Nagyon tetszett, hogy a könyv mindkettőjük szemszögében íródott, így felváltva olvashattuk gondolataikat.
A könyv Stella fejezetével indul, már itt megtudhatjuk, hogy miben akadályozza őt meg ez a betegség. Nem mehet az osztályával kirándulni.
Ő próbálja azonban mindennek a jó oldalát nézni, folyamatosan reménykedik, minden kezelést elvégez, a gyógyszereit beveszi: minden álma egy új tüdő.
Ő próbálja azonban mindennek a jó oldalát nézni, folyamatosan reménykedik, minden kezelést elvégez, a gyógyszereit beveszi: minden álma egy új tüdő.
Ezzel szemben Willt egy született pesszimistaként ismerhetjük meg: nem végez kezeléseket, nem érdekli a végkifejlet, röviden úgymond egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi történik vele, mert már korábban felhagyott a reménykedéssel.
"-És én még azt hittem, hogy ez egy újabb béna kórház lesz tele béna betegekkel. De aztán megjelensz te. Én mázlista!
[...]
-Ó, értem én. Olyan jól nézek ki, hogy egy mondatot sem tudsz összerakni."
Azonban ahogy megérkezik az új kórházba, meglátja Stellát és azonnal beleszeret.
Nekem furcsa volt arról olvasni, hogy a fiú kezd el ennyire nyomulni és ő szeret bele először a lányba (bár ezt lehet, hogy be kéne tudnom annak, hogy az első találkozásukat az ő fejezetében olvashattuk)
"-És én még azt hittem, hogy ez egy újabb béna kórház lesz tele béna betegekkel. De aztán megjelensz te. Én mázlista!
[...]
-Ó, értem én. Olyan jól nézek ki, hogy egy mondatot sem tudsz összerakni."
Azonban ahogy megérkezik az új kórházba, meglátja Stellát és azonnal beleszeret.
Nekem furcsa volt arról olvasni, hogy a fiú kezd el ennyire nyomulni és ő szeret bele először a lányba (bár ezt lehet, hogy be kéne tudnom annak, hogy az első találkozásukat az ő fejezetében olvashattuk)
A könyv elején Stella idegenkedő magatartást mutat Will láttán, próbál nem foglalkozni vele, de ez azért nem megy könnyen, így nemsokára beleszeret.
"Azt hiszem, beleestem Willbe. Beleestem a legszarkasztikusabb, legidegesítőbb, arról nem is beszélve, hogy a legfertőzőbb fiúba, akivel valaha találkoztam."
"Azt hiszem, beleestem Willbe. Beleestem a legszarkasztikusabb, legidegesítőbb, arról nem is beszélve, hogy a legfertőzőbb fiúba, akivel valaha találkoztam."
Mi is lenne az akadálya ennek a szerelemnek?
Ja, hogy minimum három lépés távolságot kell tartaniuk egymástól: nincs csók, puszi, ölelés, de még egy kicsi érintés sem, ugyanis ez mindkettejük halálát is jelentheti.
(saját kép)
Egy egyezség után közösen kezdik el szedni a gyógyszereket, emiatt kerülnek egymáshoz közelebb (mint kéne).
Poe volt az, akit nem igazán tudtam hova tenni. Szerintem kerek lett volna nélküle is a történet, plusz nem is zavart sok vizet.
Igaz, hogy ez a könyv nem olyan hosszú, ezenkívül a szerelmi szál is gyorsan kibontakozik (nem olyan aprólékos), de ettől függetlenül nagyon szerettem a romantikus részeket. Az első randit, az üzeneteket, Will születésnapját...
"-Én vagyok. Stella. Ne hívj, jó? Mert most műtöttek és nagyon fáradt vagyok, de hívj fel, amikor... ezt megkapod. De ne, ne hívj! Oké? Mert ha meghallom a szexi hangodat, nem fogok tudni aludni. Ja. Szóval hívj, oké?"
Nagyon tetszett, ahogy fokozatosan tudunk meg egyre többet a főszereplők múltjáról és életéről, céljaikről.
A könyv előrehaladtával Stellában egyre jobban kibontakozik az "élni akarok" énje, szeretné látni a világot, megismerni dolgokat, teljesíteni céljait.
Külön kiemelném még, hogy az is tetszett, hogy a könyvben nem voltak felesleges részek, leírások és konfliktusok. Nem volt túlírva egyik jelenet sem.
"-A cisztás fibrózis többé nem lop tőlem. Mostantól én leszek a tolvaj."
"Ha ez minden, amit kaphatunk, akkor ragadjuk meg!"
(saját kép)
A történet előrehaladtával egyre jobban megismerjük a szereplők gondolatait, hogy mit miért csinálnak.
Amikor Stella rájön, hogy Will a kezeléseket nem csinálja teljesen kikészül: ő jobban szeretné megmenteni a fiú életét. mint Will maga.Egy egyezség után közösen kezdik el szedni a gyógyszereket, emiatt kerülnek egymáshoz közelebb (mint kéne).
Poe volt az, akit nem igazán tudtam hova tenni. Szerintem kerek lett volna nélküle is a történet, plusz nem is zavart sok vizet.
Igaz, hogy ez a könyv nem olyan hosszú, ezenkívül a szerelmi szál is gyorsan kibontakozik (nem olyan aprólékos), de ettől függetlenül nagyon szerettem a romantikus részeket. Az első randit, az üzeneteket, Will születésnapját...
"-Én vagyok. Stella. Ne hívj, jó? Mert most műtöttek és nagyon fáradt vagyok, de hívj fel, amikor... ezt megkapod. De ne, ne hívj! Oké? Mert ha meghallom a szexi hangodat, nem fogok tudni aludni. Ja. Szóval hívj, oké?"
Nagyon tetszett, ahogy fokozatosan tudunk meg egyre többet a főszereplők múltjáról és életéről, céljaikről.
A könyv előrehaladtával Stellában egyre jobban kibontakozik az "élni akarok" énje, szeretné látni a világot, megismerni dolgokat, teljesíteni céljait.
Külön kiemelném még, hogy az is tetszett, hogy a könyvben nem voltak felesleges részek, leírások és konfliktusok. Nem volt túlírva egyik jelenet sem.
"-A cisztás fibrózis többé nem lop tőlem. Mostantól én leszek a tolvaj."
"Ha ez minden, amit kaphatunk, akkor ragadjuk meg!"
A könyv végén már Will sem akarja feladni az életet. Mindketten élni akarnak, ameddig csak tudnak. Az előttük lévő lehetőségek mennyisége ugyanis végtelen.
Ezt a könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon szép történet két tinédzserről, akik egymásba szeretnek és együtt küzdenek át az akadályokon.
Mégegyszer hálás köszönet a kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodát! :) Ezek után egészen biztosan megnézem a filmet is, nagyon szeretem megtalálni a hasonlóságokat és eltéréseket.
5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése