2020/07/14

Guillaume Musso: Az írók titkos élete (recenziós könyvértékelés)

Sziasztok! Ma egy újabb értékelést hoztam el nektek, melyben egy Musso-könyvről írtam le a véleményemet. Ez a második könyvem az írótól, de bátran elmondhatom, hogy még mindig nem csalódtam benne és remélem, nem is fogok. A Central Park nagyon tetszett tőle, így kíváncsian kezdtem bele Az írók titkos életébe is.
Itt is szeretném megköszönni a Park Kiadónak, hogy lehetőséget adtak a könyv elolvasására.

Adatok:
Fordította: Sárközy Éva
Megjelenés dátuma: 2020-02-26 
Terjedelem: 236 oldal
 Méret: 140 x 210 mm
Kötés: KARTONÁLT
ISBN: 9789633556344

Fülszövege:
Felejthetetlen olvasmány, szenzációs irodalmi kirakó, amely akkor válik igazán ördögivé,
amikor az író az utolsó darabot is a helyére illeszti.
1999-ben, három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles végleg leszámol az írással, és visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre.
2018 ősze. Fawles az elmúlt húsz évben egyetlen interjút sem adott. Regényei azonban változatlanul rabul ejtik az olvasókat. Mathilde Monney, egy fiatal svájci újságírónő a szigetre utazik, hogy megfejtse a titkot.
Ugyanaznap egy női holttestet sodor partra a víz, és a hatóságok megtiltják a ki- és beutazást a szigetre. Veszélyes párharc kezdődik Mathilde és Nathan között, ahol néma igazság és makacs hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a félelmet pedig csak egy hajszál választja el egymástól…

Véleményem a borítóról:
Mint minden Musso-könyvnek, ennek is egyedi és különleges stílusa van. Átadja a könyv hangulatát és felkelti az olvasó érdeklődését. Külön tetszik az is, hogy a polcon egymás mellett nagyon szépen néznek ki az író könyvei a különböző de mégis hasonló borítóstílus miatt. 
Véleményem a történetről, szereplőkről:
Azt hiszem, hogy egyáltalán nem véletlen az, hogy másfél nap alatt kiolvastam ezt a könyvet. Mint fentebb is említettem, olvastam már korábban is Musso-tól, így kicsit képben voltam már, hogy mire is számíthatok a stílust tekintve. Na de ez a könyv teljesen más volt! A Central Park olvasása közben éreztem egy kis hiányt, ezért is kapott az csak 4,5 csillagot. Viszont az Írók titkos életében minden benne van, ami egy tökéletes kikapcsolódáshoz kell. A krimi szál mellett pedig jelen volt egy enyhébb thriller vonal is, ez különösen tetszett. 

A könyv középpontjában Nathan Fawles író áll, aki 1999-ben, három sikerkönyvvel a háta mögött visszavonult egy szigetre. Nem hajlandó senkinek semmiről beszélni, nem ad interjúkat, nem ír egy sort sem. A házában meglátogatni őt szinte felér egy halálos ítélettel... Fawles tehát ott él eldugottan a házában teljes nyugalomban, egészen addig, amíg két bizonyos személy meg nem érkezik a szigetre.
A könyv elején rögtön megismerhetjük Raphaëlt, aki azért utazik Nathanhoz, hogy kikérje az író véleményét a készülőben lévő könyvéről. Raphaël-nak minden álma, hogy író lehessen, azonban Fawles nem hajlandó ránézni sem a történetére. Azonnal el is küldi a férfit a házától jó messzire. Miért vonul vissza egy hatalmas sikernek örvendő író? Miért zárkózik el teljesen a külvilágtól? Miért nem ír le többé soha egy szót sem?
Mathilde, egy svájci újságírónő is a szigetre utazik azért, hogy az író titkát megfejtse...Miért vonul vissza egy hatalmas sikernek örvendő író? Miért zárkózik el teljesen a külvilágtól? Miért nem ír le többé soha egy szót sem? Többek között ezek a kérdések is foglalkoztatják az embereket.
Fawles tudja, hogy egy újságírótól nem számíthat sok jóra, ezért végig idegenkedve viselkedik vele és nem bízik benne. Végül is bármilyen hátsó szándéka lehet.
Ahogy haladunk előre a történetben, a thriller szál is megmutatja magát: egyik nap egy női holttestet találnak fagyottan egy fának szögezve. Ez a történés persze minden szigetlakónak aggodalomra ad okot. Gyilkos jár köztük a szigeten? Mi okból ölte meg ezt a nőt?

Ez a gyilkosság valamilyen módon összekapcsolja a három főszereplő szálát. Nem is lehet tudni, hogy kiben bízhatunk.
Fawlesnak sem maradhat ilyen nyugodt az élete: Raphaël és Mathilde is egyre többször fordul meg nála, így ő is visszafordíthatatlanul belekapcsolódik a nyomozásba.
Ami különösen tetszett, hogy a történet soha nem laposodott el, végig pörgős és izgalmas volt. Igen, általában mindenki ezt mondja Musso könyveire, de a Central Parknál annyira nem éreztem ezt. Izgalmas volt, fordulatos és pörgős volt, de nem annyira, mint ez! És azt is hozzátenném, hogy a végkifejlet is SOKKAL jobban érdekelt. (És jobban is tetszett) Az epilógust pedig szintén igazán szerettem, bár azt mondom, hogy anélkül is tökéletes lenne ez a regény.
Ha szeretnél olvasni az írótól, de nem tudtad még eldönteni, hogy melyik könyvével kezdd, én azt mondom, kezdd ezzel! Rövid, mégis kerek egész és végig fenntartja az érdeklődést. 
3 idézet:
"Az a legnagyobb írói erény, ha valaki egy jól megírt történettel képes rabul ejteni az olvasót. Kiragadja a való életből, és egyenesen a szereplők legbelső világába repíti. A stílus csak átszövi és élővé teszi az elbeszélést."
"Azt állítják, hogy az életről írnak, pedig ez hazugság. Az élet túlságosan összetett, hogysem egy könyv lapjaiba zárhatnánk. Több, mint matematika vagy fiktív tudomány. A regény maga a fikció, és mint olyan, hazugság."
"– Tudomásul kell vennünk, hogy az irodalom pusztulófélben van. Manapság mindenki írni akar, de már nincs, aki olvas."

Ha tetszett az értékelésem és szeretnéd elolvasni ezt a könyvet, IDE kattintva most 20%-kal megrendelheted!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése