2021/07/04

Baráth Viktória: Egymás szemében (recenzió)

 Sziasztok! A mai bejegyzésemben egy újabb Baráth Viki könyvet értékelek. Nagyon régóta kíváncsi voltam már erre a történetre és most végre elolvashattam. Nagyon köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!


ADATOK

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak száma: 359
Borító: PUHATÁBLÁS
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2021
IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED

FÜLSZÖVEGE

Jo mindig arról álmodozott, hogy egyszer írónő lesz. Tudta, meg kell küzdenie azért, amire vágyik, hisz a Kaliforniai Egyetem nem a legolcsóbb iskola az Államokban. Már csak egy év választja el a diplomájától, de hogy továbbra is finanszírozni tudja a tanulmányait, mindenféle munkát kénytelen elvállalni. Egy nap a kezébe kerül egy újsághirdetés, amelyben bejárónőt keresnek. Ez az állás tökéletes lenne Jo számára, csupán egy a bökkenő: leendő munkaadója, James, a magának való vak férfi már az első találkozásnál elutasítja a lányt. Ő azonban addig jár James nyakára, amíg az be nem adja a derekát. A férfi nem kedveli Jót, és ez az érzés kölcsönös, ám egy idő után rádöbbennek, talán mégsem különböznek annyira, mint hitték.
Mennyire számítanak a belső értékeink egy olyan világban, ahol mindenki a külsőségek rabja? Átláthatunk-e a rózsaszín ködön, ami folyamatosan körülvesz minket? Szabad-e még hinnünk a szemünknek?
Baráth Viktória ezúttal is mély, lélektani témákat boncolgat. Megindító története megmutatja, mindenkinek szüksége van arra, hogy a mai rohanó világban meglássuk az igaz és tiszta érzelmeket egymás szemében.


VÉLEMÉNYEM A BORÍTÓRÓL: 

Mint minden Baráth Viki könyv borítóját, ezt is imádom. Visszatükröződik róla az írónő stílusa és már messziről felismerni, hogy ezt a könyvet ő írta. 5/5*

VÉLEMÉNYEM A TÖRTÉNETRŐL:

Mivel nem ez volt az első Baráth Viki könyvem, elég nagy elvárásokkal kezdtem bele, hiszen tudtam, hogy Viki mennyire jól ír és az eddig elolvasott könyveit mennyire imádtam és nem tudtam letenni. Kicsit féltem, nehogy aztán ez csalódást okozzon, azonban szerencsére nem így lett. Az írónő bebizonyította, hogy mindig képes meglepni és valami újat mutatni.
A történet Jo szemszögéből íródott, aki utolsó éves az egyetemen és muszáj dolgoznia, hogy el tudja tartani magát és tudja fizetni a lakbért, azonban munkahelyéről váratlanul elküldik. Jo kénytelen új munkát keresni, így kerül a középpontba James, aki látássérültként nem tudja ellátni napi teendőit és segítségre szorul. James először nagyon elutasítóan viselkedik a lánnyal, gorombán el is küldi őt és nem szeretné alkalmazni, azonban Jo nem adja fel és nap mint nap eljárkál a férfihoz, hogy takarítson, pakolásszon nála. James lassan enyhülni kezd és megengedi Jo-nak, hogy dolgozzon.
Az idő múlásával azonban barátok lesznek, egyre többet tudnak meg a másikról és Jo is egyre többször megy át Jameshez, néha már nem is csak azért, hogy a munkáját végezze. A két szereplő egyre közelebb kerül egymáshoz, azonban néhány akadály mindig közéjük áll. Vajon közösen leküzdik őket? Vajon a külső hatások ellenére is képesek együtt maradni?

(saját kép)


Ez a könyv teljesen más, mint az eddigi romantikus könyvek, amiket olvastam. Itt egyértelműen nem a külsőségeken, hanem sokkal inkább a belső értékeken van a hangsúly, hiszen James-nek fogalma sem volt arról, hogy hogy néz ki Jo, mégis teljes szívéből szerette. A mai világban pedig sajnos nagyon ritka az, hogy valaki ne a külsejéről ítélje meg a másikat.

Egy másik nagy pluszpontot érdemel a főszereplők könyv-, olvasás -és írásszeretete, hiszen így sokkal közelebb tudtam érezni őket magamhoz.
A mellékszereplők is nagyon jól ki voltak dolgozva, Julie-t (Jo legjobb barátnőjét és egyben lakótársát) pedig kimondottan meg is kedveltem.
A történet pedig egyszerűen letehetetlen, nem véletlen olvastam el egyik napról a másikra. Minden oldalon történt valami izgalmas, ami miatt rögtön folytatnom KELLETT az olvasást. Most viszont verem a fejem a falba, hogy ilyen hamar a végére értem, annyira olvastam volna még róluk!
Röviden csak annyit, hogy mindenkinek teljes szívemből tudom ajánlani ezt a könyvet, még azoknak is, akiket eddig nem győzött meg Baráth Viki stílusa. Szerintem az Egymás szemében mindenképpen érdemel egy esélyt, hiszen más, mint egy átlagos romantikus regény.

Értékelésem: 5/5*

"Mert vannak olyan érzelmek, amelyek csak a szemünkben tükröződnek, azokat képtelenség más módon kifejezni."

"A szépség relatív, épp ezért mulandó is. Egy kapcsolatban nem az számít, hogyan néz ki a másik, hanem az, hogy hogyan érzed magad a párod mellett."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése